Rengeteg olyan tanfolyamot találunk ami a nőiesség (és már olyan is van, ami a férfiasság) felébresztését ajánlja. Van olyan amelyik az archetípusok tanulmányozásán keresztül ,de akad olyan is, ami szerint csak néhány sztriptíztánc lépés betanulása szükséges  az ellenállhatatlan női vonzerő elsajátításához.

Mintha nem is számítana az éppeni tudatállapotunk, lelkiállapotunk, a kapcsolatainkban megélt bizalomvesztéseink, az eddigi nehéz élethelyzeteinkhez való alkalmazkodásunk.

Néha olyan érzésem van mintha egy menhelyről szabadult kutyustól várnánk el, hogy legyen csábító, élvezze az együttlétet és utána mosolyogva szűljön díjnyertes kölyköket.

A véleményem az ,hogy nem lehet az élettörténetünk tudatosítása nélkül női vonzerőt ébreszteni. Mert az nem alszik, hanem a sérüléseink végett mozdulni sem tud a félelem börtönéből.

Mikor megszületünk életutunkhoz éppen elegendő mennyiségű férfi és női energiát kapunk. Ennek az eredendő egyensúlynak a megtartása lesz később egészségünk és boldogságunk kulcsa.

Női energia kell a gondoskodás, táplálás, könnyedség, szelídség, lágyság megtapasztalásához. Férfi energia kell a gyakorlatiasság, az erőben levés, kitartás, védelmezés, bátorság megéléséhez. Ezek az energiák minden emberben ott vannak akár nő akár férfi. Igen, egy férfi is meg tudja tapasztalni a benne lévő női energiákon keresztül a szelídség, a gondoskodás minőségét például ha újszülött gyermekét altatja  és egy nő is tud kitartó és bátor lenni mikor egy élethelyzet ezt kívánja meg tőle.

Hol és mikor veszítjük el az eredendően kapott női és férfi energiáink egyensúlyát?

Az élethelyzeteink, kapcsolódásaink a legtöbbször alkalmazkodást várnak el tőlünk és ezzel nincs is semmi gond addig amíg ez az alkalmazkodás nem borítja fel a belső jóérzésünket, amíg azt nem érezzük, hogy ez a  kényszerhelyzet azt követeli meg tőlünk, tagadjuk meg női vagy éppen férfi minőségeinket. Mondjuk mert csak úgy vagyunk szerethetőek a partnerünk számára ha mindent kibírunk és erősebbek, gyorsabbak vagyunk mint ahogy az éppen jól esne nekünk, vagy lehet hogy butuskábbaknak vagy szexibbeknek, esetleg csendesebbeknek kell lennünk a kapcsolati békéért. 

Amikor ez a viselkedési minta hosszú időn át fennáll az életünkben, akkor ahhoz hogy továbbra is el tudjuk viselni elkezdünk belső igazságokat gyártani és hamis énképet ami később az identitásunkká merevedik.

Majd véget ér vagy éppen mi jutunk el odáig, hogy kilépünk ebből a kapcsolatból és nem találjuk önmagunkat, azt az önbizalmat, magabiztosságot amivel elegek vagyunk a jövő tervezéséhez és megvalósításához. Ilyenkor jönnek a fent említett tanfolyamok ahol felöltöztetik a résztvevőt nőnek és férfinak, ellátják mindenféle praktikákkal de valahogy mikor éles helyzetbe kerülünk ezeket a kellékeket nem tudjuk használni. Megint jöhet egy igazolás arra ,hogy nem vagyunk elég jó nők, vagy férfiak és a csalódás  visszaterel az elefántcsonttornyunkba ahol az érzelmi elszigetelődés adja a szomorú békét és a belső falakra az van kiírva: „Itt legalább nem érhet sérülés!”.

Létezik egy másik út is, amikor nyakunkba vesszük a történetünket és megkeressünk azokat a kapcsolatainkat, élethelyzeteinket ahol nőisességünkkel fizettünk a „nyugalomért” vagy kibírással megterhelve éltük az életünket. 

Nem csak megtalálni hanem meggyászolni is kell ezeket a rég elhagyott énrészeinket akik sokáig vártak ránk reménykedve, hogy egyszer visszatalálunk hozzájuk, önmagunkhoz. Feltehetjük a kérdést nekik ,hogy csatlakoznának e tudatos, kereső és feldolgozásban lévő énünkhöz. Ha a válasz igen akkor megerősödve, folytatjuk utunkat az egység felé, ha a válasz nem, akkor tudatosítjuk, hogy még dolgunk van a megtalált élethelyzet gyászolásával. Eljön az a pillanat amikor megengedjük, hogy a múlt ezen nehéz szakasza is bölcsességként váljon a lényünk részévé.

Ezekben az ölelésekben, magunkra találásokban kapjuk vissza eredendő női és férfi minőségeink egyensúlyát és a bejárt út hozza majd meg  önbizalmunkat a változásra. 

Nem az számít, hogy milyen magas a cípőnk sarka vagy, hogy tudunk e smikelni, a felszabadult önazonosság megélése tesz minket vonzóvá mert mindannyian erre az eredendő egyensúlyra vágyunk, ezért ehhez vonzódunk!